Erdélyi testvértelepülésünk: Kászon

A Kászoni-medencében megtelepülõ nemzettségek, az elsõ idõkben a Kászon-patak felsõ forrásvidékére húzódtak. A lakosság számának gyarapodása idõvel lehetõvé tette az erdõk nagyobb mértékû irtását és a megmûvelt területek kiterjesztését.

A kászoni falvak egy ideig Csíkszékhez tartoztak. A XIV. század vége felé a lakosság mind erõteljesebben juttatta kifejezésre önállósági törekvéseit, így 1395-ben elvált Alcsíktól, önálló széki kiváltságait Luxemburgi Zsigmondtól nyerte. A szabadalomlevelet, amit az uralkodó Moldva elleni hadjáratának segítéséért kapták, és amit késõbb a csíkiak elvettek tõlük, Mátyás király 1462-ben megújította és megerõsítette.

A kászoniak legfontosabb feladata a keleti határok védelme volt, így kiváltságaik közé tartozott, hogy a kászoni férfiak háború esetén helyben maradhattak.

Szinte a település létrejötte óta alapfoglalkozás, az állattenyésztés, a földművelés, a fakitermelés és feldolgozás mellett a fafaragás és a festékes gyapjúszõttesek készítése.

A XIX-XX. Század fordulóján fejlett ásványvíz palackozók és gyógyfürdõk működtek, ugyanis a medencében több jóhírű borvíz-forrás található.

Kászon önkormányzati státuszát a XIX: század közepéig megtartotta.
A földrajzi adottságok a medencét különállóvá predesztinálták.

Mint ahogy több erdélyi, magyar településre, a Trianoni Békeszerzõdés (1920. június. 4.), Kászonra is rányomta bélyegét, de elszigetelt népének így is sikerült megõriznie a székely népszokások, népdalkincs, és népi díszítõ művészet jelentõs hányadát.

A Kászoni-medence az egyik legkisebb a Keleti-Kárpátok medencéi közül. A volt Kászon fiúszék Hargita megye délkeleti részében található, közel a Csíki-medence déli részéhez, Alcsíkhoz. A község öt faluból áll, közigazgatási központjuk Kászonaltíz.

A községet körülölelõ hegyek 1100-1200 méterig emelkednek, a legmagasabb csúcs a Bóbiska. A faluközpont tengerszint feletti magassága 700 méter.

Előző - Következő >>